Vigyázat, felpörög a blog.
Vágta már valaki egy izgö-mozgó kétéves kisembernek a haját? Na, ennek megfelelöen néz most ki a csepp fiam. Nem kell horrorra gondolni, csupán két fürdetéses projekt lett. Tegnapelött este, meg tegnap este. Most már egész elfogadhatóan néz ki a kis krampusz. Mi történt a legutóbbi bejegyzés óta? Sok minden. A lényeg az, hogy jól vagyunk, Chrismackó cseperedik, és olyanokat mond, hogy néha nem tudjuk, hogy nevessünk, vagy megdöbbenjünk. Igen, novemberben két éves volt, idén szeptemberben oviba kerül. Hála istennek van a közeli oviban hely, most már csak arra kellene gyúrni, hogy németül is beszéljünk vele, ne ö tanítsa az ovit magyarul. Mert jelenleg a kis barátnöjét oktatja, aki a burgenlandi nagyszülei nagy örömére ott adja elö a magyartudását. 
A felnöttek is jól vannak, engem összel nem sokatt evett otthon a fene, volt minden, Szaúd Arábiától Egyiptomon át Dél-Afrikáig minden. Külön élmény volt a helyenként sokkszerü idöjárásváltozás. Mondjuk minden év vége ilyen, cserébe türhetöen zártam az üzleti évet, ami arra jó, hogy ismét indul a mókuskerék. Nyáron volt idö foglalkozni az autókkal is, ami abban merült ki, hogy a kupé ismét napi használatra alkalmas, összel simán levizsgázott, a kombit pedig Zsolti rázza gatyába Pécsett. Futómü, ezazamaz. A kupénak most már elengedném a kezét, de mivel nem kenyérre kell a pénz, türelmesen várjuk a müértö gazdát. Na jó napot kívánok, holnapután repülök Casablancába.
