Kéremszépen ne tessék azt hinni, hogy pár hónap kihagyás után csak úgy ripszropsz gatyába rázom ezt az oldalt, de azért igyekszem.
Kezdjük egy tegnapelötti fotóval, alant tekinthetö meg a spenót-Hitler vidám kivitelben. 
Merthogy tud hisztis is lenni néha, de ebbe most nem megyünk bele. Inkább pörgessük vissza az idöt egy kicsit. Februárban üzleti úton voltam Fokvárosban és miután kész voltam a dolgommal, körülnéztem még 2-3 napot. Háááát, gyönyörü. Tessék szíveskedni elmerülni a fotókban.
Utána Izraelbe vitt a munkám. Két nap Tel-Aviv után elbuszoztam Jeruzsálembe, no az igen érdekes volt. Maradjunk ennyiben, itt vannak a képek.
Mindeközben Chrispók rohamos tempóban dagadt :)))
Iparágunk legnagyobb kiállítása kétévente van Kölnben és idén is megszenvedtünk vele, hétfö estétöl szombat délutánig. No nem volt az olyan rossz, hiszen Köln igen jópofa város, de ugyanaz történt velem, mint két éve: utolsó nap már nem volt hangom, annyit tárgyaltam a száraz levegöjü csarnokban. Amikor szombaton beszambáztam egy könyvesboltba és csak hörögve-suttogva-mutogatva adtam elö, hogy melyik könyvet szeretném, igen megértöen bántak velem. Én meg magamban röhögtem.
Az április egy hétvége kivételével babázós hónap volt. Hétvégén b. nejem reggel megjelenik a babával, lepasszolja nekem, hogy ö kialudhassa magát. No mi akkor Chrisszel akkorát rendetlenkedünk, hogy két óra ébrenlét után visszakívánkozik az ágyba.
Ápr. 17-töl 19-ig viszont Budapesten rontottam a levegöt, hiszen a srácokkal helyet kaptunk az Oldtimer Expon és ökelme, a 22 éves Millenium Falcon volt az egyik kiállított darab, persze négy másik gyönyörüség mellett. Klassz hétvége volt, jövöre jó lenne egy kicsivel tágasabb hely. Képek itt és képek ott. Sógoréknek meg egy nagy Dankeschön, hogy vállaltak bennünket a hétvégére és megáll az eszem hogy Dani mekkora felnött emberke. Ja, és Atti, kérlek cseréld le a rézkilincseket.
Persze az áprilisi kölni kiállítás megtette hatását, májusban beindult ismét az utazós verkli. Elöbb a teheráni kiállításon volt jelenésem, ezt persze megfejeltük egy Shiraz/Perszepolisz kirándulással, hiszen a repülöjegy és a szálloda költsége Iránban igen baráti. Figyelem, történelmi helyszín, az ókori Perzsa Birodalom székhelye, tetszenek még emlékezni, ugye? Dareiosz, Xerxész, Ataxerxész, királysírok, paloták, kukucs, itt vannak a fotók!
Csodaszép út volt. Azóta választások voltak Iránban és szurkolok az ottani barátoknak, hogy ne fajuljon polgárháborúvá az elégedetlenség. Bár érdemes lenne lassan elgondolkozni egy másik berendezkedésen is, khmmm.
Öt nap otthonlét után kezdödött a szaudi túra. Jeddah (magyarul azt hiszem Dzsidda), Riyadh (Riád?) majd Dubai és haza. No, ez az út cifra volt. Odakint 43-45 fok, a szobák, irodák, taxik pedig 20 fokra hütve. Amíg odakint ilyen meleg van, de száraz az idö, mint pl. Riádban, azt el lehet viselni. De a Vörös-tenger partján (Dzsidda) már hozzájön a pára is, no az már emberes. A keringésem megsínylette ezt a pár napot és a dzsiddai tárgyalásnál is volt már kellemesebb. Arab beosztottam/kollégám (libanoni, de tíz éve Dubaiban él), Marwan segítsége nélkül érdekesen néztem volna ki. :D Riádban már jobban éreztem magam, a szaúd-arábiai konyha remekeit (ühüm) is megkóstolhattam, tevehús kipipálva. Szaud Arábia nem lesz a szívem csücske és nem is volt sok fotózni való, de azért itt van néhány vacak képecske a Vörös-tenger partjáról. Már amikor nem lepte be a pára az objektívet és a keresöt...
Utána Marwannal Dubaiban még elmentünk a vámszabad területre egy céggel tárgyalni, akik Afganisztánban szeretnének minket egy speciális vevöcsoportnál képviselni, aztán összegeztük a túrát, majd pedig lazítottunk egy napot. Persze ezt is 40 fokban, borzasztó párával kombinálva.
Hoppá, már júniusban is vagyunk! E héten (15-én) kellett volna elindulni a Szíria - Jordánia - Libanon körútra, ami szervezési problémák miatt a szabadságom utánra lett halasztva. Hála istennek, így csak egy rögtönzött frankfurti út jutott. Augusztusra meg Kuwait és Szíria. Közben meg megtelt az útlevelem, hehe. Mármint az "arab", mert a "zsidó" még új. Tudniillik izraeli pecséttel be sem lehet utazni Szaud-Arábiába, Iránba, Szíriába, Líbiába, Libanonba, stb. Így aztán két útlevelem van (igazából három, de ezt már nem fejtem ki), egy "arab" meg egy "zsidó". Az újat már több lappal rendeltem.
Tegnap szomorú apropóból voltam Esztergomban. Miklós nagybátyám hosszú betegség után elment és miután unokatestvérem, Andi felhívott, hazavittem. Miklósnak most már sokkal jobb, Ákos pedig remélem hamar helyrerázódik.
A jövö hetet Romániában töltöm (Mamaia), mítingelünk egy hétig, mint a vaddisznó. :D Magyar ajkúaknak: munkahelyi értekezletet és megbeszéléseket tartunk.
Most jön a lényeg, kéremszépen. Chrispók szerdán elkezdett kúszni. Elöre, mint az úttörök. Eddig kicsit frusztrált volt, ha az elötte heverö olyan nagyszerü tárgyakat, mint pl. távirányító, nem tudta elérni, mert hátra haladt, na de most!!! Gyönyörüen evezve pakolgatja a kezeit és hangokkal kísérve "száguld" a földön. Ha elfárad, lefekszik és dalolva nyalja a követ. Egy angyal. Csak olyanokat csíp és olyan erös, hogy lassan már tartunk töle. Két hete már fel is áll, ami ugyan héthónaposan csak választható program lenne, nem kötelezö, de most mit csináljunk...
Chrispók-fotóval kezdtük, vele is fejezzük be: tessék szépen idekattintani egy nevetös képért, mi pedig egy hét múlva bepakoljuk a böröndöket és indulunk a tengerpartra.
Pápá!
