Elmaradtam egy kicsit a bejegyzésekkel, de nem ok nélkül.
Múlt szerdán a drágámnak olyan erös vérzései voltak, hogy rövid idöre el is ájult. Miután felhívtam a nögyógyászunkat, elindultunk a kórházba.
Dr. Theodor Kraus - hála, hála - nem dolgozott, de bejött és személyesen vette kezelésbe Katicát. Már a szülésnél is jótékony hatással volt a kórházra, hogy a feleségem a föorvos privát betege, és ez most is jót tett. Azonnal felvették az osztályra, Chris-mackót pedig vitték az újszülöttekhez, ahol a legjobb kezekbe került.
Csak én éreztem magam hirtelen nagyon egyedül. Feleségem a mütöben, gyerek a növéreknél, én meg ott ültem bután és aggódtam mindkettejükért. Chris az elsö napokban nem igazán úgy hízott, ahogy kellett volna, leginkább játszott a cicivel. (Megértem.)
A küret után azonnal jött Dr. Kraus és elmondta, hogy semmit nem talált, de biztonság kedvéért maradhatunk két napig, ha kell. A vérkép rendben volt és másnap délután összeszedtem a sápadt feleségemet és az alvó fiamat. A növérek két nappal késöbb berendelték Christ egy súlykontrollra és elláttak minket egy zsák tanáccsal a szoptatást illetöen.
Mivel Katica egyik gyógyszerének az volt a hatása, hogy kevesebb lett a teje, másnap kitört az aggodalom-vulkán. Elmentem hát tápszerért és elkezdtük tudatosan hizlalni a fiunkat. Meglett a hatása :)
A szombati kontrollon 200 gramm súlytöbblettel nyafogott a mérlegen. Sohasem gondoltam volna, hogy örömmel megyünk egy kórházba, pedig így van. Mindenki kedves és valahogy megnyugszik az ember. Üdvözlet és köszönet a Hanusch Krankenhaus dolgozóinak!
Az elmúlt három napban kis családom megerösödött és minden a legnagyobb rendben van.
Ma bementünk a céghez és a kollégák lehengerlö jókívánságai és ajándékai fogadtak. Még Bulgáriából is kapott ruhát :) A legjobb viszont a pelenka-torta, ami bébiápoló szerekkel van díszítve.
