Januártól én felelek a közel-keleti és afrikai régiókért. Alakuló családunk szempontjából nem éppen ideális. Évi kb. 20 repülöút, csak éppen hosszabbak, mint az eddigi Szófia, Isztambul, Bukarest, Athén, Zágráb macskaugrások. Helyette Teherán, Izrael, Szaud-Arábia, Jordánia, Szíria, Egyiptom, Marokkó, Dél-Afrika, Dubai.
Hm.
Néha érdekes belegondolni, hogy milyen volt az Avason rúgni a bört, minden reggel a forinton sétálni a gimibe, az akkori barátokkal rontani Miskolc-Tapolca levegöjét péntek estéken, bemászni a fürdöbe egy kis éjszakai fürdözésre, elugrani Kassára sörözni. Akkor a város jelentette a világot és az amatör színjátszás volt benne az édesítöszer.
1988-ban jutottam elöször Bécsbe. Ha valaki akkor azt mondja, hogy húsz év múlva itt fogsz élni és dolgozni, ide születik a fiad, hülyének nézem.
Megfizettük az árát. Bár nincs messze se Miskolctól, se Debrecentöl, a régi barátok elkopnak. Mindenki gondolja meg, mielött tartósan külföldre távozik. Mi is jól beilleszkedtünk, de helyiek sosem leszünk. A honvágy ugyan viszonylag jól hárítható és a jelenlegi körülmények is sokat tesznek azért, hogy akár három nap otthonlét után is csak csóválja a fejét az ember és visszavágyjon új otthonába.
Na de akkor is.
