Nofene. Augusztus óta nem írtam? Akkor ott folytatom. Igen, Szíriában hüvösebb volt, de azért nem volt tréfa egy hét alatt négy városba autókázni, egy pár fotót sikerült löni, klikk ide. Megváltás volt a hivatalos program végén felülni a repülöre, hogy három nap alatt Dubaiban vezessük le a stresszt és a fáradalmakat. Nagyon baráti áron tudtunk yachtot bérelni, így hajókáztunk egy jót, itt is született néhány fotó, klikk, klikk. Tény az, hogy augusztusban Dubai ellenjavallt, föleg az idöjárás miatt. Hajnal négykor is 33-35 fokok voltak, a pára leteríti az embert, no meg egy jó kis homokvihar is bekergetheti az embert a jéggé hütött épületekbe.
A szeptember, október, november, december is mozgalmas volt, hirtelen egy johannesburgi, egy szaúdi és egy egyiptomi út ugrik be, elég is róluk ennyi. Na jó, mégsem, legyen itt egy szuvenírkép Johannesburgból meg Gizából:
Ezzel el is érkeztünk a karácsonyi idöszakhoz és a lényeghez: a sok utazásról mindig boldogság volt hazajönni, Chris-krampusz mindig örült.
Az édesanyja nemkülönben, hiszen nyár óta rosszul alszik a kislegény éjszaka, az ébredések száma 5 és tetszöleges között van. Nyáron még azt hittük, hogy biztos jön a foga. Hát, ha az volt az oka, ha nem, az elsö fogacskák csak december végén bújtak ki, 13 hónapos korában. Persze azóta sem alszik jobban, mert most meg jön a többi fogacska. Egy biztos: egy borzasztóan energikus és vidám kislegénnyel lakunk együtt. Sosem gondoltam, hogy ennyit fogunk nevetni - vele és rajta. Most, 14 hónaposan, komoly szókinccsel kommunikál (kedvencem a bu - busz), megtette elsö lépéseit és folyamatos foglalkozásterápiát biztosít a szülöknek. Felfedezi önmagát, bennünket és minden nap valami újat a körülötte levö világból. Ja, úgy tünik, a szeme kék marad, és a szöke hajával kombinálva nem is lesz rossz a szívtipró faktor.
Nem szívesen kelek útra, de január végén kezdödik egy kisebb Szaúd-Arábia-Libanon körút és ismét egyedül hagyom a két kedvest: drágámat és drágámat.
Boldog Új Évet!
