Még egy hónapja sincs, hogy hazajöttünk Cattolicából, de legszívesebben már indulnánk is vissza.
Nem is a 850 kilométeres vezetés olyan klassz, hanem az, hogy idén minden remekül sikerült. Az odautat ugyan szeretnénk elfelejteni, mert kis híján komoly baleset lett az álmatlanságból, de most már tapasztaltabbak vagyunk és tudjuk, hogy Chrismedve bírja a hosszú autózást is.
Jövöre akkor is megfontolandó a repcsi, mert van közvetlen Bécs-Rimini járat.
A szálloda idén is kitett magáért, gyerekágy, babakonyha, babakád és társai. Sok család volt kisgyerekkel és mindenki megerösítette, hogy remekül müködik minden. Christopher egyértelmüen pályázhat a szálloda sztárja címére, mindenki imádta. Két nap után már átkereszteltük Bellissimora, hiszen mindenki így szólította. Ö persze kiérdemelte ezt, hiszen naponta többször is teljes müsort adott a teraszon kávézgató vendégeknek. Hét és fél hónapjával úgy döntött, hogy ö most már inkább állni szeretne és minden adandó alkalommal és helyen felkapaszkodott és mosolyogva brümmögött hozzá. Összességében nagyon jól bírta az idegen környezetet és olyan jókat aludt, hogy kétszer kis híján lemaradtunk a reggeliröl. Az egyik oka az lehet, hogy jól el lehetett sötétíteni a szobát, a másik pedig az, hogy a napi ritmus is más volt. Este tízkor még elindul az egész város egy nagy sétára-vásárlásra-poharazgatásra, kutyával, nagymamával, gyerekkel. Aztán éjfél körül tömegével tolják a babakocsikat, amiben lemerült elemü kisemberek alszanak.
A strandon a leginkább a homok kötötte le, a legjobb szórakozás a homokban ülés volt, persze közben aktívan pakolta a homokot a gumicsónak szelepébe.
Ehh, sokat lehetne mesélni, de a lényeg az, hogy tökéletes idöjárás mellett nagyszerüt pihentünk. Kellett is, mert a Szíria-Libanon-Jordánia túra nem volt piti. Dögmeleg, repülés, autózás, kemény tárgyalások, jó volt hazajönni.
Erre most hétfön megint indulok...
